A legérintetlenebb szellemfalu
Hagytuk magunk mögött a kilométereket és végre, a rögös földút végén megpillantottam az első házat.
A kihalt falucska utcáján sétálva egyre jöttek a képzeletem szülte, egykor talán valós mindennapok: munka a szántóföldeken, szüretelés a gyümölcsösben, kenyérsütés az udvaron, férifak komoly vitája egy kancsó bor mellett, asszonyok vidám kacaja, gyermekek önfeledt játéka, kakas kukorékolása...
Az idilli hangulatot a szellő szomorú éneke fojtotta el, és már csak a valóságot láttam: szétdőlt házakat és melléképületeket, kemencéket, koszos otthonkákat és kabátokat a fogason, szétszórt csizmákat, üres demizsonokat, családi fényképeket... Eltűnt életeket.
S mégis, oly csodálatos, oly fenséges volt!